A szeleprúd a habszifon legfontosabb alkatrésze, mely a tejszínhab adagolásáért felelős. A szifonból kiálló végére kerül a díszítőcső. A használat során a leggyakoribb igénybevételt kapja.
A régebbi konstrukciójú habszifonokban a szeleprúd nagy része fémből készült, csak a fej belsejében elhelyezkedő, nyomás alatt lévő részét gyártották műanyagból. Az egyszerűség jegyében ez a típus „fém szeleprúd” néven közismert. Az új konstrukció szeleprúdja A66 tételszámmal rendelkezik, és műanyagból készül.
Három alkatrészből áll: magából a rúdból, egy kisebb, felső tömítőgyűrűből (O-gyűrű) és egy, az alján található nagyobb tömítőgyűrűből.
Tömítőgyűrűk
A szifonokhoz kapott használati utasítás robbantott rajzán mindkét tömítés A16 tételszámmal szerepel, azonban ez véleményem szerint nyomdahiba, ugyanis a szöveges leírásban az alsó tömítőgyűrűt már A56 azonosítóval hivatkozzák. A két gyűrű nyilvánvalóan eltérő méretű.
A kisebbik tömítés helyett a Szász Kft. a 6×3 mm O-gyűrű használatát javasolta. Sajnos a jelenleg forgalomban lévő példányok nem igazán rugalmasak, így roppant nehéz a szeleprúdon a megfelelő helyre húzni őket. Beszerelés után azt tapasztaltam, hogy a szeleprúd még szilikonzsíros kenés után is igen nehezen jár, hosszú bejáratás után ez némileg javul.
A nagyobbik tömítés helyett tömítéstechnikai boltban vásárolt, 9,3 x 2,4 mm-es szilikon tömítőgyűrűt használok, mely tökéletesen működik.
Tisztítás
A szeleprúd a habszifon legnehezebben hozzáférhető alkatrésze. Alapos takarítását a praxisomban megfordult habszifonokon egytől egyig mellőzték, így a készülékek legszennyezettebb eleme volt. A használati utasítás, és a józan ész is azt mondja, hogy a szeleprudat a tejszínhab kifogyása után minden esetben ki kell venni, és alaposan meg kell tisztítani a zsíros szennyeződésektől. A takarításhoz szükséges egy kis méretű kefe. Én a LISS Zrt. által forgalmazott „9213 Tisztító kefe” terméket használom.